RIPORTOK - CIKKEK

Büki Péter veterán judo világbajnoki bronzérmes

Büki Péter (balról a harmadik) remek teljesítményének köszönhetően büszkén állhatott fel a dobogóra

Május 28. és 31. között rendezték meg Sindelfingenben (Németország), a veterán dzsúdósok első hivatalos világbajnokságát. A senior sportversenyek az egész világon egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek. Nem véletlenül, hiszen a veterán sport általános fejlesztése és támogatása nem csak hazánkban, de az egész világon rendkívül hasznos feladat. Az államnak rengeteg pénzébe kerülnek az egészségbiztosítási kiadások a mozgásszegény életmód okozta betegségek növekvő száma eredményeként. Rengeteget lehetne spórolni, ha az idősebb emberek számára is kedvezőbb sportolási lehetőségeket biztosítanának. Arról nem is beszélve, hogy a fiatalok számára is remek példaképek lehetnek. Mivel egy igazi sportember egész életében sportoló marad, követendő példaként a fiatalabb generációk számára.

Hazánk veterán dzsúdósai kilenc érmet szereztek a világbajnokságon a különböző senior korcsoportokban. Külön figyelmet érdemel magazinunk olvasószerkesztője Büki Péter, aki végig remek formában versenyezve harmadik helyezést ért el az M2 (35-40 év közöttiek) korosztályban, a 66 kg-osok között. Először német, majd a mongol versenyző legyőzésével jutott be a legjobb négy közé. A döntőbe jutásért azonban alulmaradt a többszörös senior Európa-bajnok, későbbi világbajnok orosz versenyzővel szemben. A harmadik helyért szintén egy orosz dzsúdóssal kellett megküzdenie, ahol korábbi formáját felülmúlva magabiztosan verte ellenfelét, ezzel felállhatott a világbajnoki dobogóra.

Péter már korábban is szerzett egy Európa-bajnoki ezüstérmet a seniorok között. Az egykori válogatott, többszörös magyar-bajnok dzsúdós, több mint tíz éve segít édesapjának a magazin szerkesztésében. Főállásban testnevelő tanárként dolgozik egy általános iskolában, edzőként pedig kisgyerekeket tanít a dzsúdó alapvető fogásaira.

Mosolygós tekintetét, meglepően fiatalos megjelenését látva nehezen tudjuk elhinni, hogy valóban a harminc hatodik évét "tapossa". Nem véletlenül, hiszen rendszeresen együtt edz a Budapesti Honvéd judo termében húszéves csapattársaival, akik körülbelül akkor kezdtek el ismerkedni a sportággal, mikor ő már felnőtt magyar-bajnok volt. De a legmeglepőbb dolog vele kapcsolatban, hogy a legtöbb fiatal dzsúdó versenyzőnek fogalma sincs valójában ki ő, de a nevét jól ismerik. Ugyanis kivételes módon róla neveztek el egy speciális földharctechnikát, amit több válogatott versenyző is sikeresen alkalmaz a nemzetközi versenyeken. Nem egy alkalommal fordult már elő, hogy mikor kiment megnézni egy korosztályos judo versenyt, azon kapta magát, hogy az egyik edző a szőnyeg széléről hangosan azt kiabálja: "Gyerünk! Ott a Büki, ott a Büki! Csináld meg!"

Elmondása szerint nem tudta valóra váltani legfőbb álmát, az olimpiai részvételt, de többek között ezekért a pillanatokért érdemes volt annyi éven át izzadnia a tatamin. Éppen ezért az aktív versenyzéstől visszavonulva is szívesen lejár az edzésekre, mert szeretett sportága nélkül nem érezné teljesnek az életét. A senior, vagy más néven veterán (hivatalosan masters) sportmozgalom fellendülésének pedig nagyon örül, mert ebből a "korosztályból" már nem lehet kiöregedni. Az igazi bajnokokat pedig az teszi boldoggá, ha újabb célokat tűzhetnek ki maguk elé, és újabb csúcsokat dönthetnek meg.


M. M.

Sensei Budán László vezetésével megalakult a Magyar Kyokushin Karate Seibukai Szervezet

Az MKKSZ januári közgyűlésén nyolc klub kivált a legtöbb kyokushin karate dojot összefogó szervezetből, és sensei Budán László (4. dan), a székesfehérvári klub vezetőjével az élen, létrehozták a Magyar Kyokushin Karate Seibukai Szervezetet.

Az előzményeket ismerve, ez számomra nem okozott nagy meglepetést. Azonban itt azt is meg kell jegyeznem, hogy néhány évvel ezelőtt Budán László mester egyik szorgalmazója volt a két legnagyobb magyarországi kyokushin karate szervezet közötti közeledésnek, az együttműködés szorosabbra fűzésének. Ez a törekvése viszont most is változatlan. Az új szervezet cégbírósági bejegyzését, hivatalos működésének megkezdését követően készítettünk interjút sensei Budán Lászlóval, a Magyar Kyokushin Karate Seibukai Szervezet elnökével. A válaszaiból kiderült, hogy a "szakadásokat" a szokásostól eltérően, másképpen is lehet (és érdemes) értelmezni...

- Miért léptetek ki az MKKSZ-ből, és hoztátok létre a seibukai szervezetet?
- A Magyar Kyokushin Karate Seibukai Szervezetet azért alapítottuk, hogy hazánkban meghonosítsunk egy olyan keleti küzdőművészetet, amely egy életen át gyakorolható. Bár az élsport jelentősége óriási, és Magyarország eredményei az ország méreteihez és a lakosság számához viszonyítva kiválóak, a tömegsport helyzete és a lakosság egészségi állapota mégis igen lesújtó képet mutat, messze alatta marad a kívánalmaknak és a lehetőségek szintjének. Ami pedig a kilépést illeti: Sosai Masutatsu Oyama azt tanította nekünk, hogy mi mindannyian, akik a kyokushin útján haladunk, egy családba tartozunk. Halála után mindenki azt hitte, hogy megtalálta a legjobb utat, s ő az, aki a Sosai tanításait a leghitelesebben, a legtisztábban követi. A kyokushin egységes világa többfelé szakadt. Visszatekintve, ma már látható, hogy valójában mindenkinek, aki részt vett ebben a szakadásban, igaza volt. Ebben rejlik Sosai Oyama nagyszerűsége és a kyokushikai egyetemessége. Ne felejt-sük el Sosai egyik legfontosabb tanítását a hegyről, amelyre sok ösvény vezet fel, de azok, akik feljutnak a tetejére, odafent találkoznak. Találkoznak egymással, és a végső igazsággal. Mára már sok kiváló mester nevelődött ki, akik megtalálták a saját ösvényeiket a kyokushin útján. Mesterekké váltak, akik képesek a tanítványaikból mestereket nevelni. A legjobbak újra kezdik látni azt, hogy a hangsúlyok és a megközelítésbeli különbségek ellenére mindannyian Sosai útját követjük. Eljött az idő, hogy a másságban rejlő értékeket kezdjük el látni egymásban, és szervezeteinket megtartva fogjunk össze, egy sokszínűbb, erősebb Kyokushinért. Mi magunk is, akik megalapítottuk a Magyar Kyokushin Karate Seibukai Szervezetet, ebben a szellemben viszonyulunk társainkhoz és a társ-szervezetekhez. Remélem, szervezetünk valójában a Kyokushin szervezetek szövetségévé válik, és félretéve a választott utak különbségeit, megtalálja a közös munka és együttműködés kereteit. Sosai Oyama szellemi öröksége a világban csak így erősödhet tovább.

- Úgy tudom, annak a nemzetközi szervezetnek a vezetője, amelyhez csatlakoztatok, shihan Nishida Yukio az elnöke...
- Igen. Shihan Nishida Yukio a kyokushin karate alapítójának, sosai Oyama Masutatsu halála után a Japán és a Nemzetközi Kyokushin Szervezet elnökeként tevékenykedett. 1999. decemberében a Nemzetközi Budo Szövetségen belül létrehozta a Kyokushin Karate Seibukai Szervezetet. Az erőt nagymértékben méltányoló kyokushin karate edzés-rendszeréhez hozzáadta a hagyományos karate technikáit, a kínai kempot, a japán jujitsut és felépítette a seibukai önálló edzésrend-szerét, amelyben lehetővé válik a budo egész életen keresztül való művelése. Japánon belül az összjapán junior karate bajnokság és az összjapán súlycsoportos karate bajnokság megrendezésével, külföldön pedig nemzetközi szemináriumok tartásával, illetve külföldi karatékák fogadásával a mai napig törekszik a seibukai technikáinak megismertetésére.

- Mi a seibukai karate filozófiája?
- A budo egy életre szóló tanulás. A seibukai filozófiája szerint a versenyek, valamint az azokra történő edzések áthaladási pontok. Más küzdősportokban a budoval való kapcsolat lezárul az életben egy rövid versenyzői korszakkal, egy meghatározott időszakkal. A seibukai filozófiája szerint nem kelle ennek így lennie. Arra van szükség, hogy a versenyzői szakasz végével egyre inkább a testet hosszútávra felépítő edzések épüljenek egymásra. Például az izomerő, a szív-tüdő kapacitás növelésének, a test edzésének - az euro-amerikai sportos elképzelés szerint - fizikai és életkori határa van. Ez a gyakorlat a budo félreértésének tendenciája, és valójában ez itt a probléma. Először is meg kell érteni: ha valaki karatézik, az még nem budo, csak egy euro-amerikai sport saját elmélettel, testépítéssel, szabályokhoz kötött viadalokkal. Az nem több, mint karate sport. A budo Japán, valamint a távol-kelet filozófiája, a test átalakításának módja, s mindezen túl a küzdelem módszere, technikája. A budo az eszköz, amellyel életünk alkonyáig edzük a lelket és a testet. Végső soron az önátalakítás és az önmegvalósítás a célja.

- Ez összhangban van a kemény full-kontakt küzdelmekkel?
- Igen. Ha a jelenlegi full-kontakt karate-világ állapotát nézzük, akkor úgy gondolom, kevés az olyan ember, aki a fenti edzésmódszert tanítja. A seibukai az ifjúkori versenyeken való részvételt és az arra való felkészülést, edzést nem ellenzi, sőt, azt gondolom, éppen ezeken a kihívásokon keresztül van lehetőség egy különösen magas szint elérésére. Ezért bátorítom és támogatom is tanítványaimat a versenyzésre. De! A versenyküzdelmeken való részvétel és az erre történő felkészülés nem a végső célt, hanem pusztán az edzések egy részét képezi. Éppen ezért fontos, hogy amikor a versenyzői pályafutásunkat befejeztük, a gyakorlás másik szintjére váltsunk át. Az mindenki számára nyilvánvaló, hogy sokkal hosszabb időszak az életünkben az, amely a versenyzéstől való visszavonulással kezdődik, mint amit versenyzéssel töltöttünk el. Ezen felül, ha azt tűzzük ki célként, hogy akár életünk hatodik évtizedében is egészséges, teljes értékű emberek legyünk, ezt is elérhetjük a seibukai filozófiájának alapját képező, az "egész életen át tartó budo" napról napra való gyakorlásával.

- Rajtad kívül kik tartoznak a magyarországi seibukai szervezet meghatározó mesterei közé?
- Sensei Sütő Ferenc (3. dan), a tatai klub vezetője; sensei dr. Tíber Péter (3. dan), a budapesti klub vezetője és sensei Hajdu Ráfis Gábor (3. dan), sensei Kozma Kálmán (3. dan); sensei Kernya József (3. dan), a tapolcai klub vezetője; sensei Zsiga Zsolt (3. dan), az orosházi klub vezetője; sensei Cseterics Károly (3. dan); senpai Lakihegyi Detre (2. dan), a soproni klub vezetője; senpai Székely Tamás (2. dan) a hidasnémeti klub vezetője; senpai Bíró István (1. dan), a dombóvári klub vezetője, Flamm Csilla (1. dan) klubvezető; továbbá Takács Andrea (1. dan), Filip Zoltán (1. dan), dr. Ferenczy-Nagy István (ügyvéd) és Nagy István.

- A seibukai útján haladva, milyennek látod, képzeled el a jövőt?
- Néhány éve már a karate mélységét átérezve sokat gondolkozom azon, hogy merre tovább. Eljutottam az út teljességéig? Elmélkedem azon, hogyan tudnék tanítványaimnak többet nyújtani, hogyan tudnék önmagam kiteljesedésén keresztül egy még világosabb, még teljesebb utat nyitni. Az ember élet-útjának a felén túljutva elgondolkozik azon a kérdésen, hogy mi teszi teljesebbé az életét, azaz mitől tovább és merre tovább? Arra jutottam, ha nem akarok zsákutcába kerülni önmagam lelkében és fejlődésében, akkor mindenképpen fel kell használnom azokat az alapokat, amelyeket tanultam, és olyan irányba kell tovább mennem, amely nem szakítja szét a kiépült szakmai és baráti kapcsolatokat. Így jutottam el utamat keresve shihan Nishidához, akivel úgy érzem, hogy a budo útján egy közösséget tudnék vállalni. Úgy látom, hogy munkája, módszerei, nála érte el azt a színvonalat, azt a világító erőt, amelyet nekem követnem kell. Vele szeretnék együtt dolgozni, és tőle tanulva szeretném mások számára is, ezt az üzenetet továbbítani. Olyan munka részesének gondolom magam, ahol a jövő nemzedékei egy örökkön fejlődő és világos útra léphetnek vele, velünk. Velünk, mert amikor a hozzám hasonlóan gondolkodó sporttársaimmal megalakítottuk a Magyar Kyokushin Karate Seibukai Szervezetet, célul tűztük ki, hogy széles körben terjessze hazánkban és európában shihan Nishida tanításait és példaként állítsa mindenki elé, aki a budo tiszta útján kíván haladni. A seibukai módszereivel történő gyakorlás során megvalósul a test-, lélek-, szellem harmóniája, ami lehetőséget nyújt egyre tovább lépni a tanulás útján, ahol az első lépés, mint minden tanulási úton, az Alázat. Shihan Nishida Yukio olyan alapelveket hirdet, amely mindenki számára, minden körülmények között megszívlelendő magatartás lehet: a kimondott szavunkat követni, önmagunkhoz, alapelveinkhez hűnek maradni. Mindezt egy letisztult, budo szelle-miségű harcművészet közvetítésével tolmácsolja felénk.

- Sok sikert kívánunk ehhez a törekvésetekhez, s bízunk benne, hogy a következő lapszámainkban még többet megtudunk a seibukai szervezet hazai működéséről.
B. P.